Linnyke...

"Ördög is voltam és gyönyörű angyal, ahogy jól esett éppen, földre rogytam, szálltam az égen. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény.. Bátor, bár néha féltem, de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem"

Drága szerelemem
Én mindig szeretlek
Ha nem vagy velem
Mindig Te jársz
a fejemben.
Mint egy édes álom
éjjelente
Rád vártam réges-régen
S már tudom
Ez egy igaz szerelem
Kezdete

A Nap szerelmese
Csak álmodom, szépek az álmaim,
mert rólad szólanak, hiszen...
Úgy vágyódom, utánad kedvesem,
te érted dobban a szívem.

Hisz meglehet, elküldesz engemet,
eldobsz mint lombjukat a fák.
Ha őszi szél, csalfán szól szívükhöz,
de álmunk él bennem tovább.

A képzelet szárnyára vesz minket,
angyali szeretőm leszel.
Ha könnyezem, miattad sírnék tán,
de csókod mennyekbe emel!

Felszárítod bánatos könnyeim,
tekinteted az áldott Nap heve.
Te oltod el szomjazó vágyaim,
mert én leszek a Nap szerelmese!

Ám meglehet, hogy szeretsz engemet,
s lemondok máris, álmaimról én.
Hisz átölel remegőn két karod,
mindent elönt egy forró szenvedély.

És akkor majd áldom a sorsot én,
hogy megtaláltalak, enyém leszel.
Elsuttogok egy titkot, jól figyelj,
álmaimon, te már most túl teszel!

Örökké Tiéd

Álmaimban angyal voltál,
Két kezeddel átkaroltál,
Csókjaiddal elhalmoztál,
Mosolyoddal kápráztattál.

Csillogó szemed arcomra égett,
Életem nem is lehetne ennél szebb.
Utamon vörös rózsákat szórtál,
Szívemet örökre elrabolták.

Vörös szőnyegen mentem feléd.
Az út végén te leszel enyém,
Két karoddal végleg átöleltél,
Sorsunk összefonódott végleg

Már egekbe szökött bennem a vágy,
éjjel-nappal gondolok rád.
Álom vagy valóság, nem tudom,
de ha szememet becsukom,
kezem téged érint, téged ölel,
itt vagy mellettem, egész közel.
Olyannyira, hogy nincs idő és tér,
testünk közé semmi sem fér.
Összefonódva hempergünk az ágyon,
puszta képzelet vagy álom,
vagy a jövőt élem most veled?
Mindegy, élvezem minden percedet!
Az órákat, napokat, mit tőled kapok,
az együttléteket, mikor benned vagyok.
Csókjaid, melyek beborítják testem,
gyógyítgatják szívem-lelkem.
Én attól többet nem kívánhatok,
hogy örökké tartsanak ezek a napok!
Felszítottad a vágyam s ezerrel égek,
égek és hamuvá válni sem félek.
Ó nem, nem, csak mellettem légy,
s engem boldoggá tégy!
Add magad, add nekem teljesen,
ruhátlan, pőrén, meztelen,
hevülj velem, forradjunk egybe,
s ígérem, felviszlek a mennybe.
Fel, magas csúcsokra, hol a kéj az úr,
hol jussa után testünk, ellazul.

hogy mi is az a türelem...
mit mondhatnék?
hiányzik minden a régmúltból,
mikor még nem volt gond,
aggodalom, szenvedés,
gyötrő várakozások,

megtanultam várni,
már türelmes is vagyok,

de néha,
amikor nem számítok rá,
és te sem,
felfordul minden,
bekattanok és oda a türelem,
amit hosszú idő alatt
kaptam meg,

olyankor jössz te,
megtanítasz rá újra,
és én újra meg újra megtanulom,

mert az első tanítás
fájdalmas emléke belém véste
- örökké látszó sebhellyel kezem fején -,
hogy mi is az a türelem...

Az élet legszebb pillanatai:1.szerelmesnek lenni.2.Úgy nevetni hogy utána fáj a hasad; 3.Nem kell sorba állni a boltban; 4.Egy szép sms-t kapni; 5.A kedvenc dalodat a rádióban hallani; 6.Amikor az esőt hallgatva alszol el; 7.Amikor olyan helyre mész ahol gyönyörű a táj; 8.Amikor kilépsz a tus alól és meleg törülközőbe csavarod magad; 9.Amikor részt veszel egy érdekes beszélgetésben; 10.Pénzt találni egy nadrágban amit rég nem hordtál; 11.Amikor saját magadon nevetsz; 12.Lazítani a barátaiddal; 13.Amikor az éjszaka közepén felébredsz és rájössz,hogy még jó néhány órát alhatsz; 14.Amikor véletlenül meghallod hogy valaki szépet mondd rólad; 15.Keresztülmenni a füvön miközben öntözik azt; 16.Minden ok nélkül nevetni; 17.Nevetni egy gondolaton; 18.Amikor nézed a napnyugtát; 19.Amikor egy olyan dalt hallgatsz, mely egy életedben lévő különleges személyre emlékeztet; 20.Amikor az első csókot kapod és adod; 21.Amikor a barátaiddal szórakozol; 22.Amikor boldognak látod szeretteidet; 23.Kézen fogva menni azzal akit a legjobban szeretsz; 24.Érezni a remegést a gyomrodban, amikor meglátod azt a különleges személyt az életedből; 25.Tudni hogy hiányzol valakinek;26.vásárolni.27.nem gondolni,csak a pillanatra.^-^

Látod ott azt a terhes lány?Megerőszakolták..És azt a fiút, aki most írtja a háziját?Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról..Az az ember ott sebekkel?..a hazájáért harcol...Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival! Frissen diplomázott az orvosi egyetemen...Ott egy lány agyonsminkelve!Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát...És látod-e azt a zokogó fiút?Az anyja haldoklik...És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár..a családjának még ennivalóra sem nagyon telik...Látod azt a kövér nőt?Betegségek miatt néz ki így...NE ÍTÉLD MEG AZ EBEREKET ELSŐ LÁTÁSRA!...nem te éled az életüket...!!!!

- Azt mondják mindenkire vár valahol valaki, vagy talál magának valakit. De Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?‌ Mi van ha nem találok senkit magamnak és rám sem talál senki? Mi van ha nincs senki, aki olyat keresne mint én? És mi van ha én sem találok olyat, aki megérintené a lelkemet? Na ilyenkor mi van? / - Olyankor mi van? Semmi nincs, akkor te vagy a hiba a mintán, akihez nem készült pár, mint mindenki máshoz. Viszont azt ne felejtsd el, hogy pont ettől vagy különleges, egyedi, értékes darab, akár egy félrenyomott postai bélyeg. Lehet, hogy megfogod szenvedni a sorra tönkre menő kapcsolataidat, lehet hosszú hónapokig, évekig tartó egyedűllétek várnak rád. Aztán megismersz egy hozzád hasonló hibás darabot, akivel elfogadjátok a másikat a hibáival együtt, márpedig két hibás darab kiegészíti egymást és egy egészet alkot.

Azt hiszem az első kérdés, amit meg kell válaszolnom magamnak, hogy képes vagyok-e tenni a boldogságért, hogy képes vagyok-e szeretni még. Mert szeretni nehéz. Ha szeretsz, az nem jelenti azt, hogy téged is szeretnek, pedig szeretve lenni jó és még jobb, ha ezt a tudomásunkra is hozzák. Eltelhetnek évek úgy, hogy becsapod az agyad, de attól még nem lesz igaz, amit hiszel. Az első dolog, amit megtanultam, hogy nem az az igazán fontos, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. Tud akkorát, hogy saját magad is megdöbbensz rajta.

A boldogság keresése furcsa dolog. Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán. Nem a valóságot akarják látni, hanem az illúziót. Elhiszik, amit el akarnak hinni. Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak. Nem számít, nekik hogy mi az illuzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne. De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz!

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied lehet. Ha megtanulsz vele bánni. (Müller Péter)

Mi van, ha rájövünk, nem működik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, de nem tudunk egymás nélkül meglenni és így éljük le az életünket, néha szomorúan a kialakult helyzet miatt, néha boldogan, mert még mindig ott vagyunk egymásnak

Ha veszítettél már el valakit, aki iránt azt hitted már nincsenek érzelmeid, de tudtad ő még szeret, csak hívnod kellett és ott volt melletted, csak szólnod kellet, bármit megtett és neked ez tetszett. Jó volt a tudat, hogy van valaki aki ennyire szeret. De amikor egyszer csak elveszted, már nem rohan hozzád, már mást talált, abban a pillanatban szeretsz bele újból. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólad az egyetlent aki igazán szeretett azt, aki mindenben melletted állt, aki társad volt. Akkor ott maradsz lelkileg kifosztva, egyedül – a hiányában döbbensz rá, nélküle mennyire szenvedsz. Hiába találsz mást, nem potólja azt a rajongást amit tőle kaptál. Akkor jössz rá, hogy mi mindent jelentett ö neked... (Müller Péter - Szeretet könyv)

Van olyan időszak mindenki életében, mikor semmi nem akar jóra fordulni, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más?. Azt képzeljük, a hajunknál fogva ki bírjuk rángatni magunkat a boldogtalanságból! Nem mert csak arra vagyunk képesek, hogy ide-oda tologassuk a különféle nyomorúságainkat! Igazából már nem is emlékszel rá, mit vagy kit keresel , akkor rájössz, hogy nincs is itt mit keresned, hogy nem fogsz találni semmit, vagy senkit, hogy maradsz ott ahol vagy, nem fog változni semmi és nem vár rád az ég világon senki, de senki. Ez lesz a mélypont, de legalább megnyugszol, elmosolyodsz, mert tudod ennél már csak jobb jöhet...

Te vagy aki kell nekem,Te vagy akit akartam,Te vagy a szívem,s lelkem,Te leszel mindenem,a szerelmem

Egy borús délután megláttam egy lányt,Szemébe csillogást,Arcán mosolygást,A tekintette elárult,A beszéde varázslatba fordult,De megszerettem ezt a lányt!!!

(Köszönöm)

A sors már csak ilyen, néha ad, néha elvesz, de ne felejtsd el csak akkor ad valamit, ha már annyit elvett, amennyiért érdemes adnia is valamit. Ezért gyakran túl nagy árat fizetünk könnyekkel, fájdalommal, szenvedéssel, pár boldog hónapért cserébe.

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... "

...néha úgy érzem, hogy hiányzik valami…hiányzik, hogy valaki mellettem legyen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok…hiányzik, hogy valaki ne arról ítéljen meg amit lát…hiányzik, hogy valaki lássa mi rejtőzik legbelül..
…hiányzik valami…

hiányzik egy jel, egy pillantás amiből azonnal tudod, hogy mit gondol a másik…hiányzik az érzés, hogy leülök valaki mellé és egy árva szót sem szólunk egymáshoz, de mégis jól esik ott ülni..és hallgatni..hiányzik, hogy tudjam… hogy akármeddig is ülnénk ott szótlanul, ő nem fog felállni és elmenni…hiányzik

…hiányzik valami…és valami vagy valaki mindig hiányozni fog…hiányzik az amid/akid még nincs és hiányzik az amit/akit már elvesztettél…szóval valami mindig hiányzik…hiányzik valaki aki segít leülni, ha már elfáradtál és segít felállni, ha elestél…

szóval sok minden hiányzik, sorolhatnám még...az is ami elmúlt és az is ami még nem az enyém…tárgyak, emberek, érzések…. bármi is történjen akkor is hiányzik és hiányozni is fog valami ….mindig hiányzik valami…

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

 

Nincs jövő

Nem szövődik előttem a jövő,
életem már csak egy bús kitérő.
De nem hagyom abba, nem adom fel!
Tudom, az álmaimért küzdeni kell!
Nekem kudarc lett a sorsom,
de ha akarom még átírom.
Átírom büszkén,mosolyogva,
nem nézek többé az álom-romokra.
És így újra két lábon minden olyan más,
ki mondta,hogy csak rosszat hozhat a változás?
Sosem késő rájönni, hogy eléred ha elakarod.
Óvni kell, dédelgetni az összes álmod. 

Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.

Egyszer majd te leszel az én helyemben...Fájni fog, ezt garantálom...Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik, szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni, még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem, ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek, egyáltalán nem, sőt, akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden, emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rá gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játsz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél...

Én mostantól, csak egy átlagos lány leszek. Nem több. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, nem fogom megmagyarázni a dolgokat, már nincs erőm, és igazából nincs is miért...Igen, legszívesebben most veled lennék, és csak nézném, de nem tehetem. Lemondok róla. El kell hogy menjek mellette az utcán. El kell, hogy felejtsem...Így kell lennie, jobb lesz..sokkal jobb. Ez mind nem baj,..hidd el hamar menni fog. Észre sem veszem és már elfelejthettelek...És majd vár rám valami új. Inkább mindent csak feledek. hamar eltelt ez az 1 év. Mindig mindenben, csak reménykedtem, aztán...itt vagyok, és már nem hiszek semmiben, elvesztegettem az éveim. Lehet, hogy kisgyerek voltam, és még mindig gyerek vagyok, de az ember igazából mindig is gyerek marad. Tudod, szerintem leszek elég erős, hogy kibírom nélküled. Minden elmúlik egyszer, a barátságok, a szerelem, az érzések. A szerelem csak egy szó, de ami alatta van teljesen más. Én máshogy szeretlek téged, mint eddig bárki mást szerettem, de ha fogok még ebben az életben szeretni valakit, az is csak egy szimpla szerelem lesz. Ugyanabban a mondokába foglak titeket sorolni. Sok mindent szeretek benned még mindig.Ki ne szeretne?...Vannak dolgaid, amikkel egy embert el tudsz taszítani, de alapvetően a legértékesebb ember vagy, akit ismerek...neked még sok dolgod van az életben. Remélem minden egyes célodat eléred.MINDEGYIKET. Most, hogy így visszagondolok, annyira jó lenne, ha én is tudtam volna segíteni ezekben. De nem így volt. Iszonyú nehéz lesz. Lehet, minden nap sírni fogok érted, sőt biztos, de nem akarom, hogy neked rossz legyen...

Gondolj rám, ha már nem leszek veled. Gondolj arra, mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre, mit együtt töltöttünk. S az utolsó napra, mikor kimondtad:végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem. Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat az egész életben, a boldogságom, a végzetem. Te voltál az, kire életem bíztam volna. Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme-e könnycsepp miattad folyik az arcomon. Tudd, hogy kihiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek. S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra. Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolj rám, mikor már nem leszek veled. S arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre,, mit együtt töltöttünk. S arra a napra mikor kimondtad: végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel a síromra. S szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked. S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek