Linnyke...

Már egekbe szökött bennem a vágy,
éjjel-nappal gondolok rád.
Álom vagy valóság, nem tudom,
de ha szememet becsukom,
kezem téged érint, téged ölel,
itt vagy mellettem, egész közel.
Olyannyira, hogy nincs idő és tér,
testünk közé semmi sem fér.
Összefonódva hempergünk az ágyon,
puszta képzelet vagy álom,
vagy a jövőt élem most veled?
Mindegy, élvezem minden percedet!
Az órákat, napokat, mit tőled kapok,
az együttléteket, mikor benned vagyok.
Csókjaid, melyek beborítják testem,
gyógyítgatják szívem-lelkem.
Én attól többet nem kívánhatok,
hogy örökké tartsanak ezek a napok!
Felszítottad a vágyam s ezerrel égek,
égek és hamuvá válni sem félek.
Ó nem, nem, csak mellettem légy,
s engem boldoggá tégy!
Add magad, add nekem teljesen,
ruhátlan, pőrén, meztelen,
hevülj velem, forradjunk egybe,
s ígérem, felviszlek a mennybe.
Fel, magas csúcsokra, hol a kéj az úr,
hol jussa után testünk, ellazul.