De hidd el a távolság nekem is fáj nagyon.
Figyellek mindenhol, keresem létedet,
Kutatlak a földön, és lesem a kék eget.
Nem láthatlak ismét, nem láthatom szép szemed,
újra felhők jönnek, és beborítják a kék eget.
Borús lesz ez a nap is, gyötör a fájdalom,
mert nem láthatlak újra, nagy az én bánatom.
De kegyes lesz hozzánk hamarosan az ég,
hogy öleljelek, és szerethesselek ismét.
Hiányzik már nagyon az a pillanat,
mikor kezed simogatja arcomat.
Ha füledbe súghatnám, mennyire szeretlek,
és láthatnám huncutul mosolygó szemedet
Hiányzik nagyon, nekem is az a pillanat,
mikor viszonozhatom édes csókodat.
Nekem is hidd el, a testem beleremeg,
ha átélhetem e gyönyörű perceket.
Tudom kedvesem ez neked nem vigasz,
de hiányzol nekem annyira!
Most még csak azt, hogy nagyon SZERETLEK!!!
én meg csak búsan, szorongó szívvel nézem,
a felhőkkel tele borongós eget.
