Mert fáj, ha rám nézel, fáj ha a közelemben vagy. Ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz...Utálom magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces mikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémísztőbb amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én híbám, mert szeretlek, amit tudom nem lehet, ez a legnyomorúságosabb az egészben, hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom...
Mert fáj
2011.04.22. 02:11
Címkék: élet fájdalom szerelem érzések elmúlás idézetek szerelem hiány gondolat idő idézetek boldogság elmúlás érzések mindennapok szerelem veszteség idézetek döntés szakítás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://angel-linny.blog.hu/api/trackback/id/tr32845992
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.