Az igaz Barátság
Életünknek nehéz keresztfája,
Szegénysorsnak durvasága.
Sebzett testünk, lelkünk silánysága,
Melynek oly kevés az orvossága.
Mégis nehéz rátalálnod,
Igaz barátságot ritkán látod.
Más pedig azt talán nem is pótolhatja,
Fájdalmadat részvétellel meggyógyítja.
Tudom, ez mindig kevés az eléghez,
Mégis ez mit sorsod eléd tesz.
Meghallgatja lelked sóhajtását,
Biztosítja könnyebb utad folytatását.
Csalfa, álnokságtól sem mentes élet,
Sok-sok gondot hozhat néked.
De a rosszul döntött barátságod,
Gyógyír helyett, lelked fájdalmán nyom.
Igaz barátság nehéz sorsban fényesedik,
Önzésektől messze esik.
Virágcsokor melyet összefontak,
S emberségből táplálkoznak.
