Néha nehéz. Nem is néha mindig.Elveszteni azt amiben hittél amit elképzeltél megéltél. Nem tudom mért de ez utóbbi különösen fájt. Nem tudom mi motivált az egészben de a hinni akarásból mindig nemtudomok lesznek.Majd elmúlnak és újból beléd rúgnak majd azt látod ,hogy homlokegyenest másképp történik minden megint. És kezdődik elölről..de szeretnéd nemtudni mégis tudsz róla és emészt tovább.Feladom? nem tudom! és itt az újabb nem tudom.Megéri ez a sok nem tudom a hinni akarást.Erre megint egy válasz:nem tudom.És csak meggy körbe-körbe.Az biztos ,hogy a másik gyengeségét néha sajátként éljük meg mert néha úgy fest ,hogy a mi hibánk. Ami néha az is. az biztos hogy emberi mivoltjában nincs jogunk megalázni senkit. Még akkor sem ha ez fordítva nem igaz.Szenvednek ők sokat a maguk nyomorában,gyengeségükben...tenni nemtudásukban.
Néha nehéz..
2010.12.01. 16:32
Címkék: mindennapok nemtudás idézetek versek veszteség
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://angel-linny.blog.hu/api/trackback/id/tr802485727
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.