Nem volt más választásom akármennyire is fáj.....valahogy úgy éreztem ez nem müködik már teljesen...hiányzott a hozzádbújós...egésznap csak beszélgetős esték... a napok....csak teltek és teltek és teltek egyre jobban hiányoztál és egyre gyengébb lettem...sajnálom,hogy nem voltam elég kitartó sajnálom,hogy csalódást okoztam nem így akartam én sem de azt sem akarom,hogy most újra kezdjünk mindent, mert tudom olyan nem lenne már mint régen volt... a blogot csak miattad nem törlöm,hogy kicsit tudjam,hogy még vagy ,hogy ...mind1...
Nagyon szerettelek ...és fájjj de túl kell lennünk ezen..mert te is szenvedtél a hiánytól és én is és talán könnybb lesz...talán túl leszünk tajta...talán el foglak tudni felejteni és talán úgy maradok meg emlékezetedben,hogy valamikor szerettél...
Miattam sose sírj...nem érdemlem meg....
de nem akarok még nagyobb fájdalmat okozni azzal,ha esetleg itt olvasod verseim...(h)(wasntme)...
Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.
