" Úgy szeress, hogy sose múljon el,
csak úgy szeress és boldoggá teszel,
csak mindig úgy,
hogy érezzem én: szíved enyém...
Úgy vágytam rád, míg bántott a magány,
mint kis diák egy játszótárs után.
Hogy itt vagy már,
itt a szerelem, te hoztad el nekem!
Melletted jó, szavad, mint könnyű szellő:
cirógató, mosolyod megnyugtató,
szemed ha rám néz :
mint a síma tó, oly simogató.
Hát így nevess te mindenkor felém,
és úgy szeress csak mindig, ahogy én,
csak mindig úgy, ez elég nekem,
s boldog leszel velem. "
