KÖNNYEK!
-Mama, miért sírsz?- kérdezi a kisfiú az édesanyját:
-Mert én nő vagyok- válaszolta az asszony.
-Ezt nem értem-mondja a kisfiú.
És ezt soha nem is fogod megérteni..............-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdi a fiúcska az édesapját is.
-Papa miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
-Minden nő ok nélkül ír.-Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett és még mindig kereste a választ vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a
legfelsőbb
hatalmat.
-Mondd atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az atya elgondolkozva válaszolt..
Mikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt
adtam
neki, ami lehetővé teszi, hogy olyankor is továbbmenjen amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is
ellássa
családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, melyekkle gyermekeit mindig és minden körülmény között szereti,
még akkoris
ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Olyan erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából,
hogy
vigyázzon a férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy féj soha nem sérti meg a feleséget, mégis néha próbára
teszi az
asszony érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e.
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. a könnyek kizárólag csak az övéi és annyit használ belőlük amennyire csak
szükségük
van.
Látod: egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, avgy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is
attól ahogyan
a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik
.
