Linnyke...

Én mostantól, csak egy átlagos lány leszek. Nem több. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, nem fogom megmagyarázni a dolgokat, már nincs erőm, és igazából nincs is miért...Igen, legszívesebben most veled lennék, és csak nézném, de nem tehetem. Lemondok róla. El kell hogy menjek mellette az utcán. El kell, hogy felejtsem...Így kell lennie, jobb lesz..sokkal jobb. Ez mind nem baj,..hidd el hamar menni fog. Észre sem veszem és már elfelejthettelek...És majd vár rám valami új. Inkább mindent csak feledek. hamar eltelt ez az 1 év. Mindig mindenben, csak reménykedtem, aztán...itt vagyok, és már nem hiszek semmiben, elvesztegettem az éveim. Lehet, hogy kisgyerek voltam, és még mindig gyerek vagyok, de az ember igazából mindig is gyerek marad. Tudod, szerintem leszek elég erős, hogy kibírom nélküled. Minden elmúlik egyszer, a barátságok, a szerelem, az érzések. A szerelem csak egy szó, de ami alatta van teljesen más. Én máshogy szeretlek téged, mint eddig bárki mást szerettem, de ha fogok még ebben az életben szeretni valakit, az is csak egy szimpla szerelem lesz. Ugyanabban a mondokába foglak titeket sorolni. Sok mindent szeretek benned még mindig.Ki ne szeretne?...Vannak dolgaid, amikkel egy embert el tudsz taszítani, de alapvetően a legértékesebb ember vagy, akit ismerek...neked még sok dolgod van az életben. Remélem minden egyes célodat eléred.MINDEGYIKET. Most, hogy így visszagondolok, annyira jó lenne, ha én is tudtam volna segíteni ezekben. De nem így volt. Iszonyú nehéz lesz. Lehet, minden nap sírni fogok érted, sőt biztos, de nem akarom, hogy neked rossz legyen...