Linnyke...

..Van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takarjam el, ne mutassam, mit érzek, ne lássák, ha vérzek..

"Ha arra keresel okokat, hogy ne szeress valakit, valószínűleg meg is találod azokat; viszont néha meg kell adnunk magunkat és engedni, hogy a szívünk azt kapja, amit megérdemel."

Elmúlt, mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.

Miért van az,hogy nem kell ha van,de megőrülsz nélküle, ha nincs... ?

Csak még egyszer nézz rám..kérlek Csak még egyszer ölelj át..kérlek Csak még egyszer suttogd a fülembe,hogy szeretsz..kérlek Csak még egyszer csókolj meg...kérlek S ha menned kell...én esküszöm elengedlek...csak ne felejts el..kérlek

"Ne mutasd, ha fáj... ne mutasd, ha vérzik...mert úgysem látják...úgysem érzik..."

 Kiállnál-e mellettem, ha a világ ellenem fordulna, ölelnél-e engem az utcán esőben csókolva?

"Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy."

Vajon mennyi ideig tarthat szerelembe esni? Mikortól mondhatjuk ki őszintén és véglegesen, hogy a szívünk egy illetőé. És a másik legnagyobb kérdés: Meddig?

Féltelek! Ezt meg kell értened, mert félteni csak azt lehet, akit az ember igazán szeret.

Vannak boldog könnyek És fájó mosolyok Mindig lesz szerelem Amíg a föld forog Az élet szép De élni tudni kell Az élet küzdelem És mindig győzni KELL!!!

A gonoszság, akárcsak a szeretet, a szívből ered. Ezek az érzések összekeveredhetnek, és összezavarnak minket.. talán ez az, ami miatt rossz döntéseket hozunk, és ez az, ami miatt annyira megbántjuk a másikat ?

Mindenki boldog akar lenni, senki sem akar fájdalmat.. ez érthető, de gondolj bele, szivárvány sem létezik eső nélkül

..Néha hiányzol és nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem... jó, ha itt…

Boldognak szeretném látni. Nem számít,hogy kivel vagy hogyan. Találjon valakit,aki megbecsüli,és úgy szeretni,ahogy nekem kellett volna. Találjon valakit,aki úgy látja Őt,ahogyan Én!

Szerencse, hogy Rád találtam! Akkor mikor nem is vártam! Néztük egymást csendben, Megkérdeztem félve: Mit érzel? Mit szeretnél? Puszit adtál, és megöleltél. . . . Mosolyogva tovább mentünk, Abba hagyni nem volt kedvünk! Most pedig pár hónap után, Nem akarlak elveszíteni már,…

Nem.Neki most nem arra van szüksége,hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit,vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most... csak…

Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied.Félsz, hogy talál valakit, aki szebb.. aki jobb mint te. Félsz hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van..

Remélem emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled,…

Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.

Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak…

Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg…

Késleltetnem kellett volna a döntést, át kellett volna gondolnom még egyszer, felmérni a következményeket. Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket. De én…